2010. november 3., szerda

Egyszer csak megtörtént, hogy elmentünk kocsikázni a gazdáimmal, majd egyszer csak kidobtak onnan. Féltem, nem tudtam mi tévő legyek, egyszer csak valaki meglátott és befogadott. Attól fogva őt tekintettem az új anyukámnak és a férjét apukámnak. Boldogan éltünk , majd egyszer csak össze haverkodtam egy lánnyal és együtt mentünk sokfelé. Volt hogy kimaradoztunk éjszakára és csak másnap reggel jöttünk haza. Bevallom féltem egy kicsit, hogy megszidnak otthon. Egyik héten a szüleim elutaztak egy hétre és addig a családtagjuk vigyáztak rám. Megint kimentünk éjszakára és valamit össze ettem az erdőben. Másnap nagyon fájt a hasam és egyfolytában csak hánytam a szüleim gyorsan haza jöttek , mert aggódtak értem. Kihívták a doktorbácsit és megvizsgáltattak. Nem mondott semmi rosszat. Egyik este kimentünk ismét az erőbe, a szüleim megkerestek és habzó vér mellet megtaláltak feküdni, majd haza vittek.Majd teltek a napok és egyre rosszabb lett az állapotom a lábam lezsibbadt nem tudtam járni, két lépés után össze estem. Anyuék ismét kihívták a doktor és azt mondta, hogy becsípődött a lábam.Két hétig szenvedtem. Majd egyik nap egész este sírtam a fájdalomtól nem tudtam mit tegyek annyira fájt már. Másnap anyuék kihívták a doktorbácsit ismét és mondták altassanak el, hisz így jobb lesz nekem. Elaltattak s most itt vagyok a mennyben és köszönöm anyu és apu ,hogy annyit törödtetek velem. Megbocsátottátok a sok rossz dolgot amit elkövettem.


Nyugodj békében drága Bondó örökre a szívemben fogsz élni és soha nem felejtelek egy percig sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése