A lélek útja olyan, mint az a tűz, ami előttünk ég. (...) Az, aki tüzet akar, annak el kell viselnie a könnyeztető és fojtó füstjével járó kellemetlenségeket is.
2011. június 26., vasárnap
Paulo Coelho
2011. június 25., szombat
Bullet For My Valentine - Road To Nowhere
Út a semmibe
Fáradtan és magányosan még mindig állunk,
az úton a semmibe.
Csapdába esve a végtelen napok világában
A motorom leáll
Test és lélek összetörik
Az úton a semmibe
A jövő csendes, nem hallok hangokat
Ahogy örökké várok Búcsúzunk,
hiányzol
Belebetegszem ezekbe a búcsúkba
Mert elszakítanak minket a kezedtől fogva
Hiányzol
Az engem kitöltő itt hagytak kihűlni
Az úton a semmibe
Az álmok a megmentőim,
ments meg most
Mert tudom, hogy zuhanok
Búcsúzunk,
hiányzol
Belebetegszem ezekbe a búcsúkba
Mert elszakítanak minket a kezedtől fogva
Hiányzol
A gyertyák lassan égnek
a lángok fényesen világítanak
Világíts a sötétségben
Ments meg az őrülettől újra
Egyedül az elhagyatott ismerhet igazán
A hő emelkedik
A tűz ismét elnyel
Emelkedik Búcsúzunk,
hiányzol
Belebetegszem ezekbe a búcsúkba
Mert elszakítanak minket a kezedtől fogva
Hiányzol
az úton a semmibe.
Csapdába esve a végtelen napok világában
A motorom leáll
Test és lélek összetörik
Az úton a semmibe
A jövő csendes, nem hallok hangokat
Ahogy örökké várok Búcsúzunk,
hiányzol
Belebetegszem ezekbe a búcsúkba
Mert elszakítanak minket a kezedtől fogva
Hiányzol
Az engem kitöltő itt hagytak kihűlni
Az úton a semmibe
Az álmok a megmentőim,
ments meg most
Mert tudom, hogy zuhanok
Búcsúzunk,
hiányzol
Belebetegszem ezekbe a búcsúkba
Mert elszakítanak minket a kezedtől fogva
Hiányzol
A gyertyák lassan égnek
a lángok fényesen világítanak
Világíts a sötétségben
Ments meg az őrülettől újra
Egyedül az elhagyatott ismerhet igazán
A hő emelkedik
A tűz ismét elnyel
Emelkedik Búcsúzunk,
hiányzol
Belebetegszem ezekbe a búcsúkba
Mert elszakítanak minket a kezedtől fogva
Hiányzol
3 Doors Down -Changes
Változás
Nem vagyok az a félős fajta, de most elvesztem.
Mozdulnék, de túl kimerült vagyok
és senki nem érti meg az érzéseimet
Keményen dolgozom,
hogy levegőhöz jussak végre,
de nincs levegő a tüdőmben.
Senki sincs itt, akinek elmondjam.
a fájdalomtól teljesen ledermedtem,
de próbálom uralni a helyzetet.
Nem segítesz, senki nem segíthet
Változás, változás ez, amin keresztül megyek.
Istenem, mostanában túl feszült lettem.
Ments meg, mielőtt megfulladnék!
Változás, változás ez amin keresztül megyek
Gyenge és fáradt vagyok,
ahhoz hogy e világot egyedül járjam.
Bármit is mondjanak, minden szavukkal.
A csontjaimig hasítanak és vérzem.
Mondandóm még lenne,
de nincs kihez forduljak
mintha már el is temettek volna.
A világ minden terhét viselve is
megpróbálom ezt egyensúlyban tartani.
Nem segíthetnek, senki sem tudna.
Változás, változás ez, amin keresztül megyek.
Istenem, mostanában túl feszült lettem.
Ments meg, mielőtt megfulladnék!
Változok, egy változáson megyek keresztül
Vakon reszketek összetörve, gúzsbakötve.
Azt remélem, rendben leszek,
mire keresztül megyek ezen
Változás, változás ez, amin keresztül megyek.
Istenem, mostanában túl feszült lettem.
Ments meg, mielőtt megfulladnék!
Érzem, most már teljesen szétszakadok.
Mert ez egy változás, amin keresztül megyek.
Istenem, mostanában túl feszült lettem.
Mintha megfulladnék
Gyűlölöm!
De ez most a változás ideje,
a változásé!!!
Nem vagyok az a félős fajta, de most elvesztem.
Mozdulnék, de túl kimerült vagyok
és senki nem érti meg az érzéseimet
Keményen dolgozom,
hogy levegőhöz jussak végre,
de nincs levegő a tüdőmben.
Senki sincs itt, akinek elmondjam.
a fájdalomtól teljesen ledermedtem,
de próbálom uralni a helyzetet.
Nem segítesz, senki nem segíthet
Változás, változás ez, amin keresztül megyek.
Istenem, mostanában túl feszült lettem.
Ments meg, mielőtt megfulladnék!
Változás, változás ez amin keresztül megyek
Gyenge és fáradt vagyok,
ahhoz hogy e világot egyedül járjam.
Bármit is mondjanak, minden szavukkal.
A csontjaimig hasítanak és vérzem.
Mondandóm még lenne,
de nincs kihez forduljak
mintha már el is temettek volna.
A világ minden terhét viselve is
megpróbálom ezt egyensúlyban tartani.
Nem segíthetnek, senki sem tudna.
Változás, változás ez, amin keresztül megyek.
Istenem, mostanában túl feszült lettem.
Ments meg, mielőtt megfulladnék!
Változok, egy változáson megyek keresztül
Vakon reszketek összetörve, gúzsbakötve.
Azt remélem, rendben leszek,
mire keresztül megyek ezen
Változás, változás ez, amin keresztül megyek.
Istenem, mostanában túl feszült lettem.
Ments meg, mielőtt megfulladnék!
Érzem, most már teljesen szétszakadok.
Mert ez egy változás, amin keresztül megyek.
Istenem, mostanában túl feszült lettem.
Mintha megfulladnék
Gyűlölöm!
De ez most a változás ideje,
a változásé!!!
3 Doors Down - Here Without You
Itt nélküled
A napok százai öregebbé tettek
Mióta utoljára láttam a bájos arcod
A hazugságok ezrei hideggé tettek
És nem hiszem, hogy ugyanúgy tudok erre rá nézni
És azok a mérföldek, amik elválasztanak
Eltűnnek mikor az arcodról álmodok
Itt vagyok nélküled bébi
De még mindig a magányos fejemben vagy
Rád gondolok bébi
És egész idő alatt rólad álmodok
Itt vagyok nélküled bébi
De még mindig itt vagy az álmaimban
És ma este, csak te és én vagyunk
A mérföldek csak gördülnek
Ahogy az emberek elhagyják az útjukat, hogy elköszönjenek
Hallottam, hogy ezt az életet túl becsülik
De remélem jobb lesz, ahogy végighaladunk rajta
Itt vagyok nélküled bébi
De még mindig a magányos fejemben vagy
Rád gondolok bébi
És egész idő alatt rólad álmodok
Itt vagyok nélküled bébi
De még mindig itt vagy az álmaimban
És ma este, csak te és én vagyunk
Mindent amit tudok
És bármerre megyek
Nehéz lesz,de ez nem fogja elvenni a szerelmem
És mikor az utolsó is elbukik
Mikor mindent elmondtak és megtettek
Nehéz lesz,de ez nem fogja elvenni a szerelmem
Itt vagyok nélküled bébi
De még mindig a magányos fejemben vagy
Rád gondolok bébi
És egész idő alatt rólad álmodok
Itt vagyok nélküled bébi
De még mindig itt vagy az álmaimban
És ma este, csak te és én vagyunk
Egyedül vagyok
A napok százai öregebbé tettek
Mióta utoljára láttam a bájos arcod
A hazugságok ezrei hideggé tettek
És nem hiszem, hogy ugyanúgy tudok erre rá nézni
És azok a mérföldek, amik elválasztanak
Eltűnnek mikor az arcodról álmodok
Itt vagyok nélküled bébi
De még mindig a magányos fejemben vagy
Rád gondolok bébi
És egész idő alatt rólad álmodok
Itt vagyok nélküled bébi
De még mindig itt vagy az álmaimban
És ma este, csak te és én vagyunk
A mérföldek csak gördülnek
Ahogy az emberek elhagyják az útjukat, hogy elköszönjenek
Hallottam, hogy ezt az életet túl becsülik
De remélem jobb lesz, ahogy végighaladunk rajta
Itt vagyok nélküled bébi
De még mindig a magányos fejemben vagy
Rád gondolok bébi
És egész idő alatt rólad álmodok
Itt vagyok nélküled bébi
De még mindig itt vagy az álmaimban
És ma este, csak te és én vagyunk
Mindent amit tudok
És bármerre megyek
Nehéz lesz,de ez nem fogja elvenni a szerelmem
És mikor az utolsó is elbukik
Mikor mindent elmondtak és megtettek
Nehéz lesz,de ez nem fogja elvenni a szerelmem
Itt vagyok nélküled bébi
De még mindig a magányos fejemben vagy
Rád gondolok bébi
És egész idő alatt rólad álmodok
Itt vagyok nélküled bébi
De még mindig itt vagy az álmaimban
És ma este, csak te és én vagyunk
Egyedül vagyok
2011. június 20., hétfő
"..Ne akarj áldozat lenni a kurva világban,
ne akarj olyan ember lenni, aki hibátlan.
Ne akarj világtalan lenni, neked látnod kell,
nem lehetsz gyenge, ne ess össze, neked állnod kell.
Ne akarj olyan ember lenni, aki nem te vagy.
Ha te irányítod magad, akkor rendbe’ vagy.
Magadnak válassz életet, álmot meg szerelmet,
mert az élet tré dolog, nem ismer kegyelmet..."
ne akarj olyan ember lenni, aki hibátlan.
Ne akarj világtalan lenni, neked látnod kell,
nem lehetsz gyenge, ne ess össze, neked állnod kell.
Ne akarj olyan ember lenni, aki nem te vagy.
Ha te irányítod magad, akkor rendbe’ vagy.
Magadnak válassz életet, álmot meg szerelmet,
mert az élet tré dolog, nem ismer kegyelmet..."
2011. június 19., vasárnap
Az arany ember
Minden öngyilkosság őrültség, s minden őrültségben van valami, ami elárulja magát. Sok ember tudja már, hogy ő őrült, az öngyilkos is tudja azt mind. Takargatni akarja titkát, hogy meg ne tudják. Éppen azzal árulja el, Fölteszi magában, hogy okos dolgot fog beszélni, hogy meg ne tudja senki, hogy ő bolond; de azok az okos beszédek mind nincsenek rendes helyen és időben alkalmazva, s felköltik a gyanút; túlságosan jókedvet mutat, vigad, tréfál,; de vígsága oly aggasztó, oly rendkívüli, hogy aki látja, borzadva mondja magában "Ez vesztit érzi!"
2011. június 18., szombat
2011. június 13., hétfő
Kezedbe adtam a céljaim, amikért évekig küzdöttem. Álmaim kulcsát nyomtam a kezedbe, mert azt hittem, Te leszel az, aki majd megnyitja a hozzájuk vezető utat. Valóban, valamilyen téren Neked köszönhetem a gondosan őrzött vágyaim, melyek mára elszaladtak a szívemből, akár édes csókod íze a számról. Ha nem is létezel az ébredéseim és nyugovóra hajtott fejem [...]
Haldokló szelleme a sorsnak,
meghalt tegnapja a mostnak,
vissza nem jön már…
Mert elvesztettem az életet,
felhőkbe írtam az éveket,
elúsztak végleg már…
Tenyeremben betűzöm a perceket,
szívem húrjain ütöm a terceket,
keresem a dallamot még…
Ujjaim begyei másodperceket ütnek,
a kifáradt idő falára célokat tűznek,
bízik még titkon a lélek…
Végtelen gyertyafényben órák égnek,
magukra maradva bízott reményt kérnek,
lángolva él a piszkos jövő…
Sétál a jelen, álmos fejeit alvó múltra rakva,
egyetlen ideál álmát a vágyott jövőképen hagyva.
Álmodhat az éberség…
Idősíkok szeletein három gyermek játszik,
életünkben évek hónapja napoknak látszik.
A látszat néha vak való…
meghalt tegnapja a mostnak,
vissza nem jön már…
Mert elvesztettem az életet,
felhőkbe írtam az éveket,
elúsztak végleg már…
Tenyeremben betűzöm a perceket,
szívem húrjain ütöm a terceket,
keresem a dallamot még…
Ujjaim begyei másodperceket ütnek,
a kifáradt idő falára célokat tűznek,
bízik még titkon a lélek…
Végtelen gyertyafényben órák égnek,
magukra maradva bízott reményt kérnek,
lángolva él a piszkos jövő…
Sétál a jelen, álmos fejeit alvó múltra rakva,
egyetlen ideál álmát a vágyott jövőképen hagyva.
Álmodhat az éberség…
Idősíkok szeletein három gyermek játszik,
életünkben évek hónapja napoknak látszik.
A látszat néha vak való…
Az idő múlik. Még ha lehetettlenek tűnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymás, de mégiscsak múlik. Még számomra is.
2011. június 7., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)