Hiányzik az, aki valaha voltam. Otthont akarok újra, érted? És igazi barátokat. Tudod, olyan barátságokat, amelyekben valaha hittünk. Azok hiányoznak. És te is.

Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. De túléltem! És még most is élek! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. Élj! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

Az a rettenetes üresség az érintéskor, mint mikor belépsz egy házba, amely, úgy hiszed, tele van emberekkel, akiket szeretsz, és üresen találod, még a bútorok is eltűntek. Szobáról szobára körbemész, hallod a csupasz padlón a lépteid visszhangját. Hangod az üres falakról visszaverődik, ahol még látni a fényképkeretek vonalát, mint egy holttest körüli krétarajzot. Elment.

Kezedbe adtam, mit addig a legjobban féltettem.., a szívem, a lelkem, romokkal teli életem. *-*

De nem...csak ültünk ott...némán...azt hiszem Ő is azt érezte amit Én...láttam a tekintetében...éreztem...mégse szóltam semmit...talán most is gondol Rám, ahogy Én Rá...talán..."

"Sosem felejtem,mit éreztem mikor először megláttalak.Volt benned valami különleges ami örökre megmarad. Talán a szemeid,vagy talán a mosolyod.

Azt akarom, hogy tudd, hogy az esőfelhőkön túl kék az ég,és hogy a mosolyod elég ahhoz, hogy boldoggá tegyél valakit.Hogy az élet mindig megy tovább, és neked is ezt kell tenned.Emlékezz a múltra, higgy a jövőben, de mindig élj a jelenben.Lásd meg a láthatatlant másokban, és hunyd be a szemed a hibáik előtt.Tudd, hogy nem mindenki fog beléd szeretni akit szeretsz,és sokszor fogsz csalódni olyan emberekben, akiktől nem is várnád..Ennek ellenére azt is tudnod kell, hogy sokan lesznek szerelmesek beléd,és talán ennél is többen fognak csalódni benned.Tudd, hogy amikor szükséged lesz valakire,talán olyan ember nyúl feléd a szakadékba, akiről azt hitted volna,hogy letaszít a mélybe. Remélem, hogy tudod,hogy a mosolyod boldoggá tette a napjaimat és az,hogy megláttad bennem a csodát, erőssé tett.Amikor éreztem, hogy szerettél, az megmentett a sötétségtől.Azt akarom, hogy a Te sötét napjaidon emlékezz arra amit most leírtam Neked.Tudd, hogyha egyszer csak eltűnök az életedből,akkor is örökre a szívembe vésted magad..Soha de soha nem felejtelek.

"Nekem pepsi, neki coca. Nekem cipő, neki csuka.Neki, ha felszed, nekem ha lead. Nekem a gyros, neki a kebab.Neki jéggel, nekem jéger. Neki tonic, nekem nem kell.Neki, ha józan, nekem ha részeg. Neki ha lassan, nekem ha szétszed.Nekem a haja, neki a szemem, neki ha rám ül, nekem ha fekszem.Neki herba, nekem csalán, nekem biztos, neki talán. Neki,ha kemény, nekem ha puha, nekem ő mindig, neki én soha...."

Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?

Szemben csak egy fa, nevedhez karcoltam az én nevem
Tudom ez már olcsó vigasz, Te voltál ki számított
Hogyhogy mégis Te lettél, ki, rájöttem csak ámított
Számítottam rá hogy így lesz vakon hittem benned
El kellett menned, a szépet miért kellett elvenned

Esik? Nem baj! menj ki, és örülj neki hogy bőrig ázhatsz, hogy az eső cseppek az arcodba esnek, és neked nem kell elszaladnod előlük. Élvezt hogy szabad vagy, és hogy egy ilyen kellemetlen dolognak is tudsz örülni mint az eső.

Nem tudom igazán, hogy is fejezzem ki azt ami t érzek; ha azt mondom, szerelmes vagyok, az még igazán enyhe kifejezés.

Cukor? Nem! Csoki? Nem! Gondolkozzunk... Méz? Hmm... A csudába! Egyszerűen nem jut eszembe semmi, ami olyan édes, mint te.

Figyeld meg, ha boldog vagy, hogy repül az idő. "Jé, már este van!" Ha pedig nagyon boldog vagy, akkor az idő nemcsak "repül", de meg is szűnik. Nincs. Egy olyan dimenzióban vagy, ahol nincsenek órák. Nincs holnap. Tegnap sincs. "Most" sincs - mert ha már tudod, hogy "most" van, nyomban félni kezdesz, hogy elmúlik az egész.

Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
sokáig elidőztem a szemedben.

egyik helyen nyílnak a virágok, másik helyen havas a táj. Egyik ember örül az életének, a másiknak fáj. Úgy élj, mintha mindig tartana az élet, mindig legyen álmod és reményed.

Abban a hétfői mosolyban benne volt egy keddi levél, egy szerdai csók, egy csütörtöki "rólad álmodom", egy pénteki vágyakozás - és egy soha napi beteljesülés..

Boldog akarsz lenni? Akkor három dolgot tegyél: légy azokkal, akik megmosolyogtatnak, nevess annyiszor, ahányszor csak levegőt veszel, és szeress addig, amíg csak élsz!

most már nem nehéz rád bízni magam
most már csak te vigyázhatsz rám
most csak a te türelmed tud rám várni
most csak te vagy ki megért
most már átadom a gondolataim – én nem jól bánok velük
most már örülök ha kijavít gyöngéd érintésed
most olyan könnyű eltévedni nélküled
most olyan zúzmarába öltöztetett fagyot jelent hiányod
most annyira nehéz az út
most annyira kapaszkodom ígéreteidbe
most nagyon árvának és gyengének látom magam
most nagyon gondoskodsz rólam és megerősítesz
most szeretnék az öledbe burkolózva melegséget könyörögni
most szeretném ha átforrósítana érintésed
most egyszerűen meg akarom szüntetni azt ami nem te vagy
most egyszerűen vonj magadhoz
most
kimondhatatlanul szükségem van rád.

Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.

Nem akarok tőled semmit, mégis várom a pillanatot, mikor újra láthatlak. Menekülök a férfiak elől, s a végén a te karjaid közt találom magam. Mi történik velem? Mi ez a furcsa kettős érzés?

Olyan marhára vágyunk a mindent elsöprő szerelemre, aztán mindig beleütközünk abba, hogy az illető, aki ezt nyújthatná, nem más, mint A férfi.Hát ez a huszonkettes csapdája.

Mindenem a tiéd - mondja egy jó anya -, ha többet kérsz, nem adok, mert elrontalak. Inkább bömbölj az ajtómon kívül, minthogy hitvány ember légy.

Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni. Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű. Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor felragyog a nap.

Nem elég tisztának lenni. Nem elég ártatlannak lenni. A mai világban öntudatra és erőre van szükségünk, hogy ne zuhanjunk a zuhanókkal, és veszítsük el lelkünket egy aljas világban.

A szív darabokra hullása nem olyan hangos dolog, mint egy bomba felrobbanása. Sőt, gyakran olyan nesztelen, mint egy madártoll lehullása.. de akkor miért ilyen fájdalmas? Mert más nem hallja igazán.. Téged kivéve ♥

Az emberek azt mondják, a rossz emlékek okozzák a legtöbb fájdalmat, de igazából a jó emlékek azok, amik az őrületbe kergetnek.. ♥:(

Az élet nem fáj, egészen addig, míg el nem kezdesz azon agyalni, hogy mennyire megváltoztak a dolgok, hány embert vesztettél el, és hogy mennyi volt ezek közül a te hibád...

Naná, hogy bírom a 'szingli vagyok, flörtöljünk, jó pasi vagy, igyunk meg valamit' szituációkat, de néha.. néha annyira hiányzik az a 'csókok, ölelések, én vagyok a barátnője és szerelmes vagyok' féle dolog :/

"Mama, ő annyira különleges.. és igazán szeretem!" "És ezt mondtad már neki valaha?" "Nem.." "Kicsim, van valami, amit meg kell tanulnod: a férfiakat olykor fejbe kell vágni dolgokkal. Néha serpenyőkkel.. de leginkább szerelemmel"

Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi...

Nem akarok többé rólad álmodni; hanem veled szeretnék aludni.. *.*

Ha úgy érzed, hogy csak akkor fogsz nevetni és élvezni az életet, mikor az összes gondod megoldódott, akkor jobb, ha inkább felkészülsz egy örömtelen életre..

Szárnyak nélkül zuhanok, akár egy darab szikla, és közben azon gondolkozom, miért kellett egyáltalán leugranom? De érted ez semmiség, ugyanis csak egyetlen ember van, aki szárnyakat ad nekem.. Te. :)

A szerelem az a tövis, amit nem érzel, mikor beléd hatol, de pokolian fáj mikor kénytelen vagy kihúzni..

Hiányoznak a melléd fekvős, hozzád bújós pillanatok. Hiányzik ahogy rám nézel. Hiányzik, hogy hozzám érj, hogy magadhoz húzz, hiányzik az ölelésed. A csókod. Ahogy a levegőt veszed. De leginkább az hiányzik, aki vagy, mikor velem vagy - és ami én vagyok, mikor melleted vagyok.

Az idő.. túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak és túl rövid azoknak, akik örvendenek. De azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít..♥

A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott; aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta..

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved,talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd,hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság.. amit már sosem kapsz vissza!

A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr: testünk "legintellektuálisabb" szervéről, a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr, nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál eddig?

Kérlek, ne kelljen még mennem! Ne kelljen még itt hagynom őt! Kérlek... Istenem, hadd maradjak még vele, hadd szeressem még egy kicsit! Ígérem, nem fogok elpazarolni egyetlen pillanatot sem! Ölelni fogom, nem engedem el.

Amíg nem találtál rám, halott voltam, bár lélegeztem. Világtalan voltam, bár láttam. Aztán eljöttél, és megsebzett lelkemet életre keltetted.

Érdekes (...), mennyivel könnyebben viseli az elválást egy nő, mint egy férfi. A nő egy-két hét, legfeljebb egy-két hónap alatt megvigasztalódik. Igaz, hogy rendszerint megy valakihez, így könnyebb. A férfi egészen más. Ő legbelül egyedül marad, s elhordja magában a fájdalmat néha esztendőkig is.Nem mutatja, végzi a maga munkáját, de benne van. Egyedül él vele, s csak soká kopik ki belőle. Ha egyáltalában kikopik. (Dallos Sándor)

http://www.youtube.com/watch?v=KC1irbmoe78&feature=player_embedded#!

Minden nőnek 3 állatra van szüksége életében: egy jaguárra a garázsban, egy tigrisre az ágyban és egy ökörre, aki mindezt fizeti!

Nincs annál rosszabb, mikor azt érzed, hogy nem voltál elég jó annak, aki neked az egész világot jelentette.

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy mit mond, de biztos nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Ha egyszer fájni fog az élet, s a szemedbe bánat könnye gyűl, ne sírj. Mert a legszebb álom az, mely sohasem teljesül.

Tudod mit akarok? Téged.. Ne mondd, hogy nem érted, csak te kellesz, érezd...

Mikor egy barát közelébe kerülünk, egy másik világba jutunk, ahol frissebb a belélegzett levegő, tisztábban csengenek a hangok, élénkebbek a színek, gondolataink gyorsabban, következetesebben járják útjaikat. Való világunk teljesen különbözik ettől a környezettől, hiszen most olyan helyzetben vagyunk, ahol szabadon önmagunk lehetünk.

Barátnak kevés vagy,ezért inkább elárulsz, én a szememmel is megverlek de te hiába bámulsz...

Olyan hülye vagyok. Annyi szenvedés után, még mindig remélem, hogy egy nap, újra érezhetem egy picit a szerelmed...://

Nem az a hős, aki nem fél, hanem aki bár retteg, mégis szembenéz a veszéllyel.

"Susogós Macik vagyunk,szokatlan, ha sportolunk. Ügynök leszünk, ezt titok, erős lesz a vádlitok! Izmosak és sportosak, az átlagosnál okosabb. Atlétából pörköltszaft, beszólsz máris megb*...-bocs- Titkosak és ügynökök, akik sose nem büfög. Susi Maci sose fél, még ha lába csak egy fél....is.."

Üzennék. Pár szót. Hiszen jön az ősz
és a tavasznak fénye veszve van már.
Üzennék. Pár szót. Hogy mit , nem tudom.
De jön az ősz... és eszembe jutottál.

"Ma még mosoly, holnap könnyek, ma még nehéz, holnap könyebb. Nézz az égre, a legszebb fényre, láss egy álmot, s harcolj érte.

Ahányszor az emberek megkérdezik: " ti ketten jártok? "el sem tudod képzelni,milyen fájdalmas azt mondani " nem, csak barátok vagyunk "

Tudod miről álmodozom? Arról, hogy hallom, valaki az ablakomat dobálja kövekkel, és végül észreveszlek Téged, ahogy a kertünkben állsz.

Nem azért jöttem, hogy azt mondjam neked, nem tudok nélküled élni. Mert tudok. Csak nem akarok... !

Ha valaha kell majd neked az életem, csak gyere érte és vidd.

Ha majd kivágtuk az utolsó fát, megszennyeztük az utolsó folyót és kifogtuk az utolsó halat is, akkor majd rájövünk, hogy a pénz nem ehető...

""Nem értem, miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha aztán nem engedi, hogy együtt legyünk.""

Szerettem én őt valaha? Vagy csak a fájdalmat szerettem, hogy pont azt akartam, akit sohasem kaphatok meg?

Te és én, egy újabb csalódás, ezt az elején tudtam, mégis hozzád fűztem álmokat, sorokat neked írtam, belül sírtam, kívül nevettem, de mi mást tehettem...Éreztem, hogy nem lehetsz már túl sokáig mellettem, mégsem féltettem, hagytam hogy szépen kimondjuk a búcsút és az álom véget érjen.

Egy mosoly semmibe se kerül, de sokat teremt. Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, de nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökre megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne gazdagodna tőle. Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonban és mindenütt a barátság biztos jele. Pihenés az elfáradt embereknek, napfény a csüggedőknek, világosság a szomorkodóknak és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben. Nem jelent földi javakat senki számára, nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni - csak önként lehet odaadni. Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten. Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni! Ha meg akarod kedveltetni magadat az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ.

Csak bámultam, és azt kívántam, bárcsak sose jönne el a jövendő. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hadd múljak el én is a pillanattal

Szeretnék melletted elaludni és közben végig veled lenni, szeretnék reggel veled ébredni, hogy úgy köszönthesselek: Szeretlek!

Tegnap este elaludtam egy tündérmesében, és ma felébredtem egy rémálomban.

– Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Ebben a pillanatban 6.470.818.671 ember él a világon. Vannak, akik félnek, vannak, akik hazatérnek, vannak, akik hazudnak, hogy túléljék a hétköznapokat, mások éppen most szembesülnek az igazsággal. Vannak ördögi emberek, akik háborúskodásra születtek, mások meg arra, hogy az ördöggel viaskodjanak. Több mint 6 milliárd ember él a földön, több mint 6 milliárd lélek, és néha csak egyetlen-egyre lenne szükségünk.

Úgy teszek, mintha élnék, pedig csak egy baba vagyok a polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal,érzéketlen mosolygással, a távolba révedve lebénultan figyelek,és jöttödre porcelánszívem megremeg

Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.. :'(

Szeretem a cseresznyevirágot. Nem tudom miért, de megnyugszom, amikor lehullik. Talán mert ilyenkor mintha megszabadulnék attól a nyomott, szomorú érzéstől.

Kicsi koromban soha nem értettem, mi a jó az óriáskerekekben. Lassúak és magasra mennek, ennyi. Egy kör után eluntam az egészet. Sokkal jobban érdekeltek az izgalmas dolgok, mint a hullámvasutak vagy az óriás vízi csúszdák. De most azt hiszem, most már talán értem: az óriáskerekek arra valók, hogy lassan, csak szép lassan átússzunk az égen azzal, akit szeretünk, és közben talán néha beszélgessünk.

A szerelem nem hoz, soha nem hozott boldogságot. Éppen ellenkezőleg: szenvedés, harcmező, álmatlan éjszakák, örök bizonytalanság, hogy helyesen cselekszünk-e. Az igazi szerelem eksztázis és gyötrelem elegye.

Nem. Neki most nem arra van szüksége, hogy megszólítsam, és arról faggassam, mi a baja.Ezek a szavak nem érnek el hozzá, ő most a saját harcát vívja. Istenem, melyik a fájdalmasabb? Amikor azért sírunk, mert szeretnénk valamit, vagy amikor nem tudjuk, mit akarunk? Most csak egyetlen dolog biztos: ha a szavakat, amik bennem vannak, kimondtam volna, akkor se tudtam volna megállítani a könnyeit.

Haragudni olyan, mint ha mérget innánk és várnánk, hogy a másik meghaljon.

"A remény meglátja a láthatatlant,
megérzi a megfoghatatlant,
és eléri a lehetetlent."

-Csak hogy ezt a néhány szót halljam,kontyba tettem a hajam,ruhák közt válogattam,nagy műgonddal szépítkeztem,getát is felvettem pedig töri a lábam,és végig izgultam.Csak azért,hogy halljam tőled ezt a néhány semmit mondó szót,és remélhessem,ha csak egy kicsit is,de talán végre sikerül megérintenem a szívedet.Miért hiszek még mindig ebben az álomban?Újra és újra.Vég nélkül.Mint egy bolond aki mindig ugyan azt a nótát fújja.Amikor néhány nappal később kimentem a verandára,láttam,hogy a törött bazsalikom nem bírta el a saját súlyát,és lekókadt a földre.Pont ahogy anyu mondta.Nincs mit tenni,le kell tépni a törött részt.Muszáj megtenni ahhoz,hogy a szár tovább nőhessen,és új levelek hajthassanak ki rajta.De hiába tudtam ezt,továbbra is tétováztam.Nem tudtam kitépni azt az érzést...Képtelen voltam rá."

Van egy imádság arra, hogy erőt adjon azoknak, akik olyan helyzetbe kerülnek, amit nem akarnak elfogadni. Az ima ereje az emberi természet mélységes ismeretéből fakad; mert oly` sokan oly` hevesen gyűlöljük a kártyát, amit az élet osztott nekünk; mert oly` sokan oly` gyávák vagyunk, és félünk kiállni az igazunkért; mert oly` sokan átadjuk magunkat a kétségbeesésnek, ha lehetetlen választás elé kerülünk. A jó hír azoknak, akik elmondják ezt a fohászt, az, hogy Isten meghallgat, és felel imáitokra, a rossz hír azonban az, hogy előfordul, hogy a válasza: "nem".

Az áram olyan, mint a hatalom. A legtöbb ember még csak nem is gondol bele egészen addig, míg el nem veszik tőle. Legyen az a tömegek politikai hatalma vagy a szerető befolyása egyetlen férfi felett - mindannyian vágyunk rá, hogy legalább egy kis hatalmunk legyen, még ha csak azért is, hogy legyen választásunk. Igen. Választási lehetőségek nélkül maradni, teljesen erőtlennek érzeni magunkat… Hát bizony az épp olyan, mint egyedül lenni a sötétben.

Már nem érzem, hogy mellettem lenne. Azt hiszem, már nincs itt. Azt hiszem, elhagyott, végleg elment. :'(

Tudom, milyen érzés az, hogy mintha ott sem lennél, amíg ő rád nem néz, meg nem érint, vagy nem süt el egy viccet a károdra... Csak hogy mindenki lássa, hogy vele vagy, az övé vagy.

Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó.

Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek.

Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.

S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz.
Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor.
Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.

Tudom,hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest,nevem hamarosan homályba vész,de tiszta szívből,igaz szerelemmel szeretek valakit,és ez nekem teljesen elég!

Vannak boldog könnyek És fájó mosolyok Mindig lesz szerelem Amíg a föld forog Az élet szép De élni tudni kell Az élet küzdelem És mindig győzni KELL!!!

Mindig van egy személy aki nem számít hogy mit tesz vagy mit mond, és nem számít hogy hányszor okoz neked fájdalmat - nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked

Jó lenne érezni ajkad édes csókját, Édes csók után tested minden vágyát. Megadnám magam, csak neked csak most, Hogy érezd számomra csak te vagy a fontos. Szerelmem irántad mindig fel-fel lobban, Hidd el, nem kell nálad senki más jobban.

..Van szívem, csak az élet megtanított arra, hogy takarjam el, ne mutassam, mit érzek, ne lássák, ha vérzek..

Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek.

...már nem is azon járt az agya, hogy ő a világ legboldogtalanabb embere, hanem az, hogy van mellette valaki, aki sosem fogja otthagyni. Erre mindig rá kell döbbenni, még akkor is, ha nagyon szerelmesek vagyunk és az a bizonyos személy az egész világot jelenti nekünk. De sosem szabad elfeledkeznünk azokról, akik sokkal régebb óta ott álltak az oldalunkon, mai is ott állnak és fognak is, mert ők nem tűnnek el álomszerűen. Csak vannak, csendben, megértéssel és szeretettel. Nem bántanak, nem szólnak, nem szidnak, nem mennek el. Barátoknak nevezzük őket..

A szerelem nem csak ölelésekről, csókokról, "szeretlek"ekről és "hiányzol"okról szól.. Szerelem az, mikor pillangók vannak a gyomrodban, amikor éppen Rá gondolsz.^^

Az élet túl rövid...szóval csókolj lassan,nevess őrülten,szeress tiszta szívből és bocsáss meg gyorsan.

A világ tele van váratlan fordulatokkal, és épp, amikor átlátnánk a világot, a talaj kicsúszik a lábunk alól, és megint padlóra kerülünk. Kis szerencsével megússzuk egy kis horzsolással, amit egy ragtapasz eltakar, de néhány seb mélyebb, mint első látásra tűnik, és egy ambuláns kezelésnél többet igényel. Néhány seb esetében le kell tépnünk a tapaszt, hogy levegőt kapjon, és idővel meggyógyuljon..

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

Hazudni rossz, legalábbis ezt tanítják, állandóan, születésünktől: az őszinteség a legjobb út, az igazság felszabadít, a hazug ember és a sánta kutya esete, meg hasonlók. De sajnos néha muszáj hazudni. Azért hazudunk magunknak, mert az igazság nagyon fáj. Mindegy, mennyire próbáljuk tagadni, nem észrevenni, a hazugságok végül szertefoszlanak, akár tetszik, akár nem. De tudják, mitől igaz az igazság? Hogy fáj. Ezért hazudunk..

Szerelem. Fogalom? Érzés? Jelenség? Ki tudja. Az biztos, hogy egy olyan csodálatos érzés, ami felkap, elragad, elhomályosít, és melegséggel tölti meg szívünket. Szerelem e szó hallatára mindenkiben valami furcsa érzés kering. Legalábbis bennem mindig. Valakinek jó, ha szerelemes. Valakinek viszont nem. A szerelemhez sajnos 2ember kell..

A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.

Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk,Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk.

Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat

Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!

Az élet minden fájdalmán, a világ minden baján,Te és én, egy pillanat, és így együtt leszünk talán.

Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk,Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.

A halálnak nincs romantikája,de mégis húz magához,Úgy várok rá mint arra mikor ajkam ér a szádhoz.

Rosszkor tudtok vitát elő idézni,manapság nincs jobb dolgotok csak kurva jól kinézni."

Bár szeretlek és szeretnélek megérinteni, nem lehet. Nem szánt nekem ilyen jó embert az ég. Valaki másnak szánt téged, valakinek aki olyan jó mint te. És én örülni fogok, ha megtalálod ezt a személyt. De szeretnék annak a lánynak a helyében lenni. De nem lehetek. Te vagy a herceg, de ez nem az én mesém,valaki másé. Hosszú az élet, de ahhoz rövid, hogy elfelejtselek.

Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll.

Az vagy, akinek hiszed magad. Ne ismételgesd folyton, amit a "pozitív gondolko dás" hívei sulykolnak, hogy "igen, szeretnek, igen, erős vagyok, igen, meg tudom csinálni". Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. (...) Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz.

A szeretet önmagában is elég ahhoz, hogy értelmet adjon egy egész életnek.

Én őszintén szólva nagyon élvezem, amikor egy férfi kinyitja nekem az ajtót, és maga elé enged. Az etikett azt mondja: "Azért kell kinyitnom neki az ajtót, mert törékeny és gyenge." Én viszont azt gondolom: "Úgy bánik velem, mint egy istennővel, királynő vagyok

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád.Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza!

Mindennap rád gondolok, minden este veled alszom, reggelente veled ébredek, napközben miattad vagyok éberebb. Úgy szeretlek, mint még soha senkit, fogadd el, mert ezt tudja mindenki. Kész vagyok feláldozni az életem, és odaadni mindenem. Veled leszek egy kis időre, ha szeretnéd, akkor örökre.

Vehetsz házat
De otthont nem;
Vehetsz ágyat,
De álmot nem;
Vehetsz órát,
De időt nem.

Vehetsz könyvet,
De tudást nem;
Vehetsz pozíciót,
De tiszteletet nem;
Megfizetheted az orvost,
De az egészséget nem.

Megveheted a lelket,
De az életet nem;
Megveheted a szexet,
De a szerelmet nem.

Csendes, holdvilágos éjszaka volt, az égen csillagok milliója ragyogott.
- Emlékszel mit mondtál nekem gyerekkoromban? - kérdezte Martha. (...) - Azt mondtad, lyukak az égen, amit apró jégcsákánnyal csinált egy angyalka, aki azt szeretné, hogy mi is lássuk a mennyei fényt, ami odafenn van.

Szeretnéd elérni és tudnád szeretni, de nem lehet elérni, mert nem enged szeretni.