"Azt mondják, az idő minden sebet begyógyit. Szerintem ez nem így van. A sebek megmaradnak, idővel az agy, hogy megőrizze józanságát, szövetekkel vonja be a sebet és csökken a fájdalom, de sosem múlik el."

"Ha egyszer majd magányosnak érzed magad, és szomorú leszel, nézz fel a csillagokra. Ha egyszer zűrzavar támad körülötted és semmit nem értesz, ülj le egy csendes sarokba, hunyd be a szemed, és keresd meg magadban a csillagokat."

"Az igazi áldás gyakran fájdalom, veszteség és csalódás képében jelenik meg; de ha gyözzük kivárni, hamar megmutatkozik tényleges alakjában is."

"Minden nagy hiba elkövetése során valahol félúton van egy pillanat, amikor még vissza lehet fordulni, és talán még jóvá is tenni"

Lelkünk mélyén rejlik legnagyobb kincsünk, a könny. Két módon tudjuk felszínre hozni: nagy fájdalommal vagy nagy örömmel.

Ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd. Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy. Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha. Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata. Szorítsd, és őrizd a markodban! Akármi történik veled, a varázskő megment téged minden bajtól, veszedelemtől. Ha megérted, mi van beleírva.

Mindig is álmodozó voltam, és az is maradok, még akkor is, ha tudom hogy lesznek olyan idők, mikor ez az élet nevű dolog majd térdre kényszerít..

Az ember kibír 40 napot élelem nélkül, 3 napot víz nélkül, 2 percet levegő nélkül - de egy másodpercnél sem képes tovább élni remény nélkül..

Biztos ismeritek, amikor látszólag minden rendben, de mégsem érzed az elégedettséget, a teljességet, valamire vársz, hogy megtörténjen, de csak peregnek a napok, és azt sem tudod, mi az. Telnek a napjaid, de nem éled az életed úgy igazán. Egy kicsit sajnálod magad a korod miatt, mert már egy rakás dologról lemaradtál, és ezek a lehetőségek soha nem jönnek már vissza. Sajnálod az elmúlt évek jó dolgait, és vágyakozva gondolsz vissza rájuk, mint 'régi szép időkre'.

bocsáss meg nekem ha hibáztam, tudod én sem lehetek hibátlan.

"Leginkább a pillangókhoz hasonlítok. Ha megpróbálsz birtokolni, kisiklok a kezeid közül - ám ha szabadon engedsz, örökké hozzád repülök majd!"

Vannak olyan pillanatok, amikor cselekedni kell, máskor viszont bele kell törődni a sorsunkba. A harcos meg tudja különböztetni a kettőt.

Ez a másikkal való széttéphetetlen egység kérdése. Hogy szeretem, és vele akarok lenni, vele akarok szenvedni, és vele akarok meghalni - mert számomra nagyobb gyötrelem, ha eltépik tőlem a szerelmemet, a lelkemhez, testemhez tartozó lényt, mint vállalni vele bármilyen poklot és szenvedést.

Paulo Coelho

A katonák (...) tudják, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak, és ezért nekik az élet állandó ünnep.

Paulo Coelho

Lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Szeretném, ha tudnád, hogy egész életemben szerettelek. Már azelőtt is szerettelek, hogy megismertelek. Te a részem vagy. Meg fogok halni. (...) A holnap éppolyan alkalmas a halálra, mint akármelyik másik nap.

Paulo Coelho

Mindenki hisz benne, hogy az erőfeszítéseiért elnyeri jutalmát, és hogy egyszer majd megérti mindazt, ami útközben történt.

Paulo Coelho

A gyertya a négy elem szimbóluma, hiszen benne van a kanóc földje, a paraffin vize, a láng tüze és a levegő, ami lehetővé teszi, hogy égjen.

Paulo Coelho

Ebben a pillanatban (...) megértette, a szerelem nagyon is színes: mintha ezer szivárvány ragyogna egymáson. "Mennyi dologból maradtam ki, csak mert féltem az elvesztésétől" - gondolta, miközben a szivárványt nézte.

"Kicsit romantikus vagyok, mert szeretek álmodozni... Kicsit őrült, mert valóra is váltom őket... Szerelmes, mert nagyon tudok szeretni... Kicsit szomorú, mert csalódtam is már, de kicsit erős is, mert mindig talpra tudok állni."

"Az emberek azzal töltik az életük nagy részét, hogy olyanná váljanak amilyenek nem is akarnak lenni, azért hogy megfeleljenek olyan embereknek akiket nem is szeretnek."

"Jó néha sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, jó néha magamat csak úgy elnevetni... Sírni ha fáj, remegni ha félek, olyan jó néha érezni hogy élek!"

"Ott ült mellettem, olyan közel, hogy akár megérinthetném, és mégis olyan távol, mintha csak a képzeletben élne…"

"Arra születtem, hogy megszeressenek, megszeressem én is azt, akit lehet. Arra születtem, hogy boldog is legyek, s továbbadjam egynek az életemet. S végül arra jöttem én a világra, hogy belehalnom se kelljen hiába!"

Belém hasított a jóvátehetetlenség fagyasztó érzése. (...) Tűrhetetlennek éreztem már a puszta gondolatát is, hogy nem hallom többet a nevetését. Hiszen olyan volt számomra, mint forrás a sivatagban.

Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (...) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.

Nem tudom (...), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.

"Van a szeretet. Megfoghatatlan,megzabolázhatatlan,elsöprő. Nem kérdezi,jöhet-e,egyszer csak itt áll előtted,beléd bújik,birtokba veszi szívedet,és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni,elbújni,próbálhatod elkergetni,de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet-hallgat. És szeret...szeret tovább. Szereti őt,akit választott. Akaratod,eszed,próbálkozásaid ellenére."

A könnyeim csak hullanak, mint esőcsepp a patakba,
mert minden egyes könnycsepp a múltamból egy darabka.

Mert könnyeimből vércseppekkel árasztják a testem
Boldogságból csalódás, majd szakadékba estem.

A szemeim könnyben a lelkem is vérzik
Az égen amit látok villámoktól fénylik
Sötétek a felhők a lelkem és a szívem
Boldogság és csalódás egy szakadékba léptem.

Véres könnycsepp folyik a lelkemből, érzem
Beteríti szívem a testembe mélyen
Bekeríti a méreg felemészti a lelkem
Elvakít majd engem, ez okozza vesztem.

Isten kezét kértem de a sátán hamarabb nyújtotta
Szívem legmélyén a lángokat meggyújtotta
A túlvilági síromra pár virágot hozzál
Tűz izzik a szívemben de a lelkem égett porrá.

"Ugye tudjátok honnan származnak a tündérek? Az úgy volt, hogy amikor az első gyerek a földön elnevette magát, a kacagása ezer darabra tört és szanaszét gurult a földön. Ezekből lettek aztán a tündérek."

Csak arra kérlek, hogy adj még egy percet, csak ölelj át és súgd hogy szeretlek.

"Csodaország nem jön el azoknak, akik kikotyogják; csak azoknak jön el, akik csendben maradnak és várnak."

,,Ne tartsd fontosnak,hogy fontosnak tartsanak,egyszerűen csak szeress és fontos leszel"

"A bocsánatkérést soha nem a vétkes kezdi, hanem az, akiben nagyobb a szeretet."

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon.”

"Nekem káosz kell, nem bírom a rendet, zaj kell ami megöli a csendet..."

Ne sírj, ha valaki nem szeret, mert a bánat megöli a szívedet. Szeresd azt, aki megérdemli, lehet, hogy titokban ő is ezt teszi. Ha az életben boldog akarsz lenni, előbb tanulj meg tűrni és szenvedni. Olyat szeress aki téged is szeret, hogy ne érje bánat a szívedet.