Komáromi János: Esti szivárvány

VÖRÖS csíkokat fest az égre
a vérző alkonyat
bőröd alá rejt el a Nap
ébredő vágyakat

NARANCS színek csorognak
az elalvó tájra
ahogy a méz tekeredik
a kanálra

SÁRGA szemekkel bámulnak rám
az elő tűnő csillagok
pedig volt idő
hogy azt hittem: nem vagyok

ZÖLD fűszálak tengere
borítja a földet
az előbújó árnyak
félve üdvözölnek

KÉK tükrét a tó
szürkére cseréli
éj-sötét köpenyét a szél
vállamra teríti

IBOLYA keveredik
fekete éjbe
a szivárvány elsuhan
a messzeségbe...