…most itt ülök
a csend közepén,
nézem, hogy játszik
kezemen a fény,
nézem, még nézem,
már nem látom,
elragad és itthagy
a Nagy Álom.

Itt ülök, mégis
messze szállok,
lángoló, hűvös
termekben járok,
éjszakák
és nappalok között
a föld mélyén
és az ég fölött
rejtett, valós
világokat látok,
égig érő
gondolatra várok,
ülök még egy kicsit,
s hallgatok –

talán megtudhatom,
hogy ki vagyok…