♥Ha majd az életben fáj valami nagyon, ne mondd senkinek, hogy kacagjon azon. Borulj a párnádra egy csendes éjszakán, s ott sírd ki magad, szívből, igazán. Mert ha az életben boldog akarsz lenni, meg kell tanulnod tűrni és szenvedni. Csalódni kell, hogy újból szeressünk, gyűlölni kell, hogy boldogok lehessünk. Meg kell tanulni nevetni, feledni, sírni, valakit elküldeni, visszahívni. Csalódni kell százszor, ezerszer, hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!♥

mikor az embert már túl sok rossz éri. túl sok csalódás sebzi szívét. túl sok olyan ember bántja meg akiben bízott, akkor eljön az a pillanat hogy csak nevetni tud. mikor már nem fáj a sok vérző feltépett seb, amit mások okoztak. mikor már nem érdekli semmi. ugyanis akkor felébred egy halvány szikra benne hogy már semminek sincs értelme. minden elveszett. az összes dolog ami valaha örömet okozott ekkor homályba vész és nem érdekli semmi. csak nevet fájdalmában....♥

Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk. Ugye, nem lesz nagyon sokára? Ugye nem?

Miért érzem azt hogy semmit nem érek?
Miért nem kapok soha, amikor mástól kérek?
Miért nevetek kívül amikor belül félek?
Miért nem hiszem, hogy fontos lehet még az élet?


Tudom, hogy nem lesz soha fontos az élet
Már nem nevetek kívül, hiszen belül félek
Már tudom, hogy nem kapok soha, amikor kérek
S nem hiszem hogy vagyok valaki, mikor semmit sem érek

Szeretlek ha néha is csak látni téged,
szeretem, ha a hétköznapod elmeséled,
olyan jó hallani rólad,
tudni, hogy éppen mit csinálsz, hol vagy,
szeretem várni, hogy hozzád bújjak,
és álmodhassak újat, újat...

Legközelebb azok állnak hozzánk,

akik a leginkább megértik, mit is jelent nekünk az élet, akikben a mi érzéseink kapnak új erőre, akik győzelemben és vereségben a kezünket fogják, akik megtörik magányunk csendjét!

Az életben nincs igazi kárpótlás, öregem. Ha neked egyvalaki kell, száz másikat megkaphatsz, a száz se teszi ki azt az egyet.