Łeszálltál hozzám mint egy Tündér, egy csodálatos látomás
Talán csak egy a sok közül Neked, de nekem nem kell más
Nekem a Te mosolyod kell reggel ha ébredek
És a Te hangod, amikor az életben eltévedek
Az ölelésed, nevetésed, csókod és a vágyaid
A bánatod, a fájdalmad, a titkaid az álmaid
Nélküled számomra itt már semmiben sincs értelem
Hiszen szükségem van Rád, hogy érezzem én is létezem
Két kezemben a két kezed, de lehet másra vársz
Talán egy reggel arra ébredek, hogy Te már messze jársz
Nem lesznek péntek délutánok, nem kéred már, hogy meséljek
Nem lesz cél, amiért küzdjek, nem lesz akiért zenéljek
Veled újra minden szép lenne, s nekem bármit megérne
Hisz Te elfogadtál engem, a hibáim ellenére
Közel hozzád mégis távol tőled, de mindig mellette
A szeretet akkor is kitart ha a harcot elveszted