A szerelem elősször gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek. Mikor túlságosan szeretünk, nehéz észre venni, hogy már nem szeretnek bennünket. Forgandó a világ, nem örök tehát a szerelem se. A szerelem megfordított hideglelés: elősször forró, azután hideg. Ahol a szeretet véget ér, ott kezdődik a gyűlölet.


Nem lépsz hozzám közel
Már gondolatban sem játszod el
Nem mosolyog úgy mint Te senki más
Miért kell néznem mégis valaki mást?

Visszalopnék én ha tudnék minden órát
De nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát
Néha rám tör még az összes szép emlék,
De Nélküled mind elhagyott ajándék

Egyszer hinnünk kéne
Azt, hogy nincs még vége
Látod, érted újra itt vagyok
Miért vagy mégis büszke
Látod, így megy tönkre
Minden, és mégsem indulok

Rohanok a hosszú éjen át
Figyelem a félhold halk szavát
Ő az, aki mindig Téged néz
És elmondja, hogy nélkülem még félsz

Egyszer hinnünk kéne
Azt, hogy nincs még vége
Látod, érted újra itt vagyok
Miért vagy mégis büszke
Látod, így megy tönkre
Minden, és mégsem indulok

Csak Téged hív minden apró részem,
De elveszít
Érzem széthullok már,
De Te összerakhatnál
Mondd, miért nem figyelsz rám?

Egyszer hinnünk kéne
Azt, hogy nincs még vége
Látod, érted újra itt vagyok
Miért vagy mégis büszke,
Látod, így megy tönkre
Minden, és mégsem indulok