2011. március 7., hétfő

Mintha egy óriási lyukat ütöttek volna a mellkasomon, azon át kirángattak belőlem valamennyi létfontosságú szervemet, én meg itt maradtam a soha be nem hegedő,tátongó sebbel, amelynek pereme még mindig lüktet és vérzik, akármennyi idő telt is el azóta.
Az eszemmel tudtam, hogy a tüdőmnek valószínűleg semmi baja,
de azért zihálva kapkodtam levegő után, forgott velem a világ......
És mégis, úgy tűnt, túl tudom élni ezt is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése