2011. január 4., kedd


Egy árva lélek
Egy szörnyű álmom volt,

egy álmom mi rólam szólt
Mint árnyék bolyongtam,

holt szívem markoltam.
Holt szív volt csak ,tudom.
Mégis fájt az nagyon.
Fájt, mert vére elhullt,
fájt, hogy éltem elmúlt.

Fájdalommal küzdve
haladtam előre.
Félelmeim között,
mint árva üldözött.
Szürke felhők alatt,
ahol nem süthet a nap.
Elértem végcélomhoz,
egy durva sírhalomhoz.
Nem jelölte márvány,
de mellette állván,
biztos voltam benne:
ez testem nyughelye.
Sírtam volna könnyen,
ha lett volna könnyem,
de inkább csak álltam,
nem híve mit láttam.
Elkorhadt bütykös fák,

megannyi karmos ág,
körben száraz virág;
sír körül holt világ.
Így éltem hát véget,
elfeledtek végleg.
csak lelkem szállt tova,
de hova, oh ,hova?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése