Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem, minden,amit eddig hittem, romokban hever.Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják:nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság.Nehéz a könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni.Néma minden hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy soha nem lesz többé így.Talán igazad van, de ha így is lenne, gondolj az együtt töltött, boldog percekre.Hisz annyi minden közös emlék, forró csókok, meleg ölelés...S most minden szertefoszlott.Közös álmok, vágyak, tervek, minden, miket együtt terveztetek.Ennyi volt, s te már tudod, sohasem feleded őt, bárhová is juttok.Az ő szerető nem lehet feledni, mert megtanított arra, hogyan kell szeretni.Forró ölelések, csókok, s minden, mit ajkaitok egymás felé mondott.Ha mostmár vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged, hiszen élete, egy részét szentelte néked.S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet, ha szíve majd egykor egy másikat szeret.Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó.S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg, ő lesz az utolsó, ki azt mondja, ég veled, szeretlek, s talán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el, ha szerettelek téged...