2010. október 3., vasárnap

Ahogy ott aludtál, egyszer csak kimondtad a nevem. Olyan tisztán, hogy azt hittem felébredtél. De aztán nyugtalanul forgolódni kezdtél, újra a nevemet motyogtad és felsóhajtottál.Az érzés, ami elöntött erős volt, annyira, hogy megijedtem tőle. És tudtam, hogy többé nem tudom eljátszani, hogy nem veszek rólad tudomást

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése