-Csak hogy ezt a néhány szót halljam,kontyba tettem a hajam,ruhák közt válogattam,nagy műgonddal szépítkeztem,getát is felvettem pedig töri a lábam,és végig izgultam.Csak azért,hogy halljam tőled ezt a néhány semmit mondó szót,és remélhessem,ha csak egy kicsit is,de talán végre sikerül megérintenem a szívedet.Miért hiszek még mindig ebben az álomban?Újra és újra.Vég nélkül.Mint egy bolond aki mindig ugyan azt a nótát fújja.Amikor néhány nappal később kimentem a verandára,láttam,hogy a törött bazsalikom nem bírta el a saját súlyát,és lekókadt a földre.Pont ahogy anyu mondta.Nincs mit tenni,le kell tépni a törött részt.Muszáj megtenni ahhoz,hogy a szár tovább nőhessen,és új levelek hajthassanak ki rajta.De hiába tudtam ezt,továbbra is tétováztam.Nem tudtam kitépni azt az érzést...Képtelen voltam rá."