A fiú, akinek örökre odaadtam a szívemet...
de nem lehet velem mégsem


Volt egyszer egy lány, aki szeretett Téged
Volt egyszer egy lány, ki meghalt Érted
Egy lány, kit egyetlen pillantásoddal elvarázsoltál
Egy lány, kinek élete nélküled pokollá vált
Felbukkantál a távoli messziből
S rémálom lett a gyerek meséből
Azóta csak körülötted forgott e lány világa
Te lettél minden bánata, édes álma
Éjjel-nappal Te jártál a fejében
Hatalmas bűnt hordozott a szívében
Csak két szó volt a bűne:
Szeretett Téged
S ez a két szó emlékeztette végleg
Sokszor kérdezte : miért ilyen kegyetlen az élet
Hogy szerelmet ad, mely végez véle?
Egyszer aztán nem bírt tovább szenvedni
Szerelme nélkül nem akart tovább élni
Oda ment, ahol csak egyetlen perc az élet
Oda ment, ahol közelebb került az éghez
Onnan nézte a gyülekező embereket
De nem látta köztük az igaz szerelmet
Nem tartotta vissza senki, elnyelte a sötétség
De ott is, úgy is szíve csak Érted ég
Néha mikor magányos órákon arra jársz
Most is hallhatod kétségbe esett sírását
Nem adta fel, még várja szerelmét
S csak Te tudod, vajon boldogtalan lesz-e örökké
Volt egyszer egy lány, ki szeretett egy fiút
Volt egy lány, kinek szenvedésből nem volt kiút
E sorokat olvasva már tudod, ez a fiú Te vagy
Kiért egyszer egy lány meghalt
S ez a lány, kinek arcán
Érted most is könny ragyog
Szerelmem...
...ez a lány én vagyok