Betört az érzés és raboddá lettem,
így más dolgom mi lehet?
Várom szíved hangját, vágyad percét,
hogy hívatsz engem, hang szól hozzám.
Nincsen célom, míg csak te nem adsz.
A végtelen időt sem szidom,
csak folyton az órát lesem érted,
S felejtem a keserű perceket,
mit távozásod ébresztett bennem.
Merre vagy és merre jársz, és miért pont ott?
Nem gondolkodom csak elfogadom.
Sóhajt szívem ha arra gondolok,
hogy akikkel vagy mily boldogok.
Bolond szívem rólad rosszat semmit nem hisz el,

hiába teszel ezt vagy azt szívem csak szeret.