2010. május 10., hétfő

Messze vagy...

Messze vagy,
megfoghatatlan köddé leszel,
s én Veled,
az álmaimat veszítettem el.

Tudom, a könny sosem lesz édes,
sós íze van a feledésnek, s az
éjszakai, lidérces álmok helyett,
visszakaptam a reggeleket.
Nem őriznek bennünket a csillagok,
nem fájnak már - nem fájnak? -
a téged idéző gondolatok,
elcsendesedett a szívem is,
nem dobol már. Elengedtelek.
Nincs többé te és én,
csak azt tudom; nagyon szerettelek.

Messze vagy,
megfoghatatlan köddé leszel,
s Veled együtt
én, az álmaimat veszítettem el.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése