2010. május 8., szombat



Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,
fát, hegyet és völgyet biz porig rombol. Földünknek legsarkán él két kicsiny virág, s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ. Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét, de a két kicsiny virág fogja egymás kezét. Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél, de a két kicsiny virág túlélést remél. Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli, de virág a virágnak kezét nem engedi. A tengerkékfolyók fájón kiszáradnak, de a két apróságnak semmit sem árthatnak. Szomjazó testük, ha mást már nem tehet, átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet. A zöldellő erdők egyszer csak eltűnnek, de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek. Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad, de a virágok kis szíve egymásért megszakad. Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri, De virág a párját, ily vakon is megleli. S ha köröttük végül romba dől a világ, Akkor is megmarad együtt a két virág.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése